Körtvélyes Géza dr.
(*Budapest, 1926. február 7.)
tánctörténész, táncesztéta, tánckritikus
A néptánccal 1942-ben ismerkedett meg, hamarosan a Muharay Együttes tagja.
Az ELTE BTK néprajz, társadalomtudományi, filozófia szakán végez 1950-ben. A Népművelési Intézet oktatási osztályának csoportvezetője (1950-55), majd a MTSZ titkára ill. főtitkára (1955-85), elnöke (1985-86).
A Színművészeti Főiskolán (1968-72), majd az ÁBI-ban tanít, később a MTF tanára (1968-96). A Muzsika c. lap táncrovatának szerkesztője (1964-76), kritikái a Magyar Nemzetben (1964-72), a Népszabadságban (1979-89), cikkei, tanulmányai hazai szaklapokban (TTT., Táncművészeti Dokumentumok, Táncművészet, [Táncművészeti Értesítő]?, stb. folyóiratokban jelentek meg).
Külföldön 1960 és 1986 között a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, az USA-ban (1973-77), NSZK-ban, Franciaországban, Ausztriában, Angliában publikált.
1965-86 között 16 tanulmány jellegű Operaházi műsorfüzet szerzője (köztük Ashton, Bejart, Balanchine, Zacharov bemutatóké, és a Bolsoj Balett vendégjátéka).1989-98 között a Bartók Rádió Új Zenei Újság táncszemle írója. A Koegler Balett Lexikon szakmai szerkesztője (1977). A filozófiai tudományok kandidátusa (1962), a zenetudományok doktora (1989), az MTA Színháztudományi Bizottságának tagja.
Főbb pubikációi:
A Csodálatos mandarin az Operaházban (disszertáció 1962),
Budapesti balett I.-II. köt. (1971-81 németül és angolul is)
A modern táncművészet útján (1970),
Korszerű tendenciák a magyar táncművészetben 1957-77 között (TTT. 1979),
A Budapesti Operaház 100 éve (társzerző 1984),
Balettművészetünk az Operaházban 1919-1984 (TTT. 1982/83-1983/85)
Harangozó Gyula, a magyar táncművészet megújítója (in. Harangozó emlékkönyv (1994)),
A színpadi tánc története Magyarországon (társszerző, 1989),
A művészetek és a tánc (főiskolai jegyzet, 1990),
Művészet, tánc, táncművészet (1999).
Főbb kitüntetései:
MTSZ életmű-díj (1996),
Erkel-díj (1980),
Széchenyi-díj (1998).
