Már 155 szócikk közül válogathatsz.

A Táncpédia egy bárki által hozzáférhető és szerkeszthető webes tudástár. Legyél Te is a Táncpédiát építő közösség tagja, és járulj hozzá, hogy minél több hasznos információ legyen az oldalon! Addig is, jó olvasgatást kívánunk!
Hirdetés


Mostanában szeretjük ünneppé avatni az emlékezést.
 

 

Nem a magunkét, hanem az emberiség történeti emlékezetét, mert úgy érezzük, hogy múlt megkérdezése nélkül nincs igazi válasz a jelen kérdéseire, és nem tudjuk, hogy hol tartunk. Különösen áll ez a művészetekre. Az utóbbi évtizedekben szinte minden szakma, minden társadalmi szféra, minden művészet kezd erre ráébredni, és magának világnapot választani, amelynek az alapgondolata a közösségi érzés, az egyetértés. Ezt ma globális konszenzusnak mondanánk, ami egy negyed századdal ezelőtt, pontosabban 1981 nyarán még nem volt divat. A Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) Táncbizottságának madridi ülésén azonban mégis felmerült a kérdés, hogy vajon miért nincs a táncnak is világnapja, ami gondolatilag és érzelmileg összefogná a nemzetközi tánctársadalmat. Hosszas eszmecserék után J. G. [Noverre]? – a nagy táncreformátor - születésnapja mellett döntöttünk, ami április 29-én van. Érdemes visszalapozni arra, amit írt, nevezetesen, hogy ne csak táncoljunk, hanem közöljünk is valamit a mozdulatokkal, legyen a balettnek mondanivalója. Azt is mondta, hogy ne a műsorfüzetben magyarázzuk meg azt, amit közölni akarunk – ha van üzenetünk, - hanem legyen a balett olvasás nélkül is érthető.
 

A Tánc Világnapjának azonban van egy másik üzenete is, különösen az úgynevezett modern vagy kortárstánc korában. Fogadjuk el azt, hogy mindenki más, mint a többi, hogy nincs két egyforma ember, két egyforma táncos a világon és, hogy ettől a sokféleségtől lesz a világ izgalmas, érdekes és gazdag. És ebben a tarka világban a tánc tudományos vizsgálata a Tánctudományi Társaság feladata. A világnap madridi gondolatában még az is benne van, hogy ki kell emelni a táncot abból a kissé mellőzött helyzetből, amelyben számos ország tartja. Ez persze azt is jelenti, hogy a kormányok ne csak dicsérő szavakkal becsüljék meg, hanem komoly anyagi támogatással is, mert a tánc a legemberibb művészet, hiszen nem kell hozzá semmilyen eszköz – se vászon, se ecset, se kő se agyag, se hangszer, se betű, - hanem csupán maga az ember. És ha a táncot értékeljük, akkor ez embert értékeljük. És a tánctudománynak ez is feladata.

Budapest, 2005. április

Dr. Dienes Gedeon

Hirdetés