Már 155 szócikk közül válogathatsz.

A Táncpédia egy bárki által hozzáférhető és szerkeszthető webes tudástár. Legyél Te is a Táncpédiát építő közösség tagja, és járulj hozzá, hogy minél több hasznos információ legyen az oldalon! Addig is, jó olvasgatást kívánunk!
Hirdetés


2002. április 29. - Uhrik Dóra

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, tisztelt nagyérdemű közönség!
 
Én minden táncról szóló írásomban csupa nagybetűvel írom a TÁNCMŰVÉSZET szót.
Mindig megkérdezik tőlem, hogy biztosan így gondolom, nem elírás? Nem, én komolynak szánom és azt kérem Önöktől, ma gondolatban mindannyian nagybetűvel képzeljük magunk elé a TÁNCMŰVÉSZET fogalmát.
Ma a Tánc világnapján egy olyan művészeti ágat ünnepelünk, amely egyidős az emberrel, az emberi lét szerves része, az egyetemes kultúra egyik alkotóeleme. A tánc egy olyan komplex művészi megvalósulási lehetőség, melyben a táncos minden sejtjével részt vesz.
Csiszolt fizikai teljesítőképességét, akarati tehetségét, érzelmi intelligenciáját, idegrendszerét a legnagyobb odaadással szenteli egy alkotó által meghatározott, verbalitás feletti formának: a zenével egybeforrott, vizualitással gazdagított testköltészetnek.
Egy táncművészeti alkotás létrejötte a jéghegyhez hasonlítható, sokkal több van a víz alatt, mint amennyi kilátszik belőle!
Rejtve marad az alkotó és az előadó angyali küzdelme, a táncos testének ellenkezése, az elfogadás, befogadás, gyakorlás, csiszolás gyötrelmes folyamata, az alkotói kétségek verme.
Végül létrejön az együttműködés, a test legyőzése, az alkotó koreográfus és az előadó együttlélegzése.
Egy egy csodálatos egymásra utalgatás, eloldhatatlan kötelék. A legtökéletesebb mű sem szólalhat meg, ha nem megfelelő a táncos technikai, előadói teljesítménye, teljes szellemi és emocionális odaadása.
A táncművészetben történő változás, melyet az emberi tehetség és alkotószellem állandóan indikál, folyamatos. Klasszikus, szigorú stílusokat új forradalmi irányzatok váltanak fel, hogy később szintézissé szelídüljenek, műfajhatárok mosódnak el, lehetőséget adva a korszerű egymásra hatásoknak.
Ez a lüktető folyamat a záloga a TÁNCMŰVÉSZET állandó fejlődésének, megújulásának.
Maurice Bejárt legutóbbi vendégszereplését látva megfogalmazódott bennem a nagy alkotó titka: az ÜNNEP!
Egy táncelőadás hétköznapokon is lehet ünnep, hiszen maga a műfaj a szavakba foglalhatóság felett van: mágia, szertartás, ünnep, a test tökéletes birtoklásának, az érzelmi intelligenciának diadala.
Többezer éve táncolunk, saját gyönyörűségünkre, mások gyönyörködtetésére, nem kell aggódnunk, táncolni fogunk, míg ember él a földön!
Kérem éljünk ma az ünnep lehetőségével, ünnepeljük ma az alkotót, a táncost, a közönséget, akinek gyönyörűségére történik mindez!
 
Éljen a TÁNC!
 

Hirdetés