Dienes Valéria

Dr. Dienes Pálné

Filozófus, fordító, koreográfus, mozdulatművész, (tánc) pedagógus, táncteoretikus
Az új színpadi táncművészet magyar úttörője
A magyar táncelmélet az orkesztika megalkotója

Édesapja Geiger Gyula, liberális szellemű ügyvéd és lapszerkesztő volt, édesanyja Benczelits Erzsébet tanárnő. A Geiger család rokonságban állt a szintén szekszárdi Babits családdal, s egy ideig közel is laktak egymáshoz. Valéria gyermekkorában néha találkozott a nála négy évvel fiatalabb Babitscsal, s hogy az író is ismerte, arra a legjobb bizonyíték, hogy Halálfiai című regénye egyik szereplőjét, a rendkívül művelt, tudománnyal és filozófiával foglalkozó, Freud és Bergson műveiből idéző Hintáss Gittát – Geiger Valériáról mintázta.

A szekszárdi és a pápai felsőbb leányiskola elvégzése után a Győri Állami Tanítóképzőben 1897-ben tanítói, a budapesti Erzsébet Nőiskolában 1901-ben polgári iskolai tanári oklevelet szerzett. Érdekesség, hogy két „oklevél“ megszerzése sem volt elég az érettségi bizonyítványhoz, s mivel a budapesti tudományegyetemen kívánta folytatni tanulmányait, ahhoz előbb – a budapesti Bujkovszky utcai reáliskolában magánúton – érettségi vizsgát kellett tennie. A budapesti tudományegyetem matematika–fizika (valamint filozófia-esztétika) szakán elsősorban br. Eötvös Loránd, Beke Manó és Alexander Bernát előadásait hallgatta, a Zeneakadémián pedig zeneszerzést és zongorát tanult Szendi Árpádnál.

Egyetemi évei alatt ismerkedett meg Dienes Pállal, a később nemzetközi hírnevet szerzett matematikussal. A Dienesek régi protestáns nemesi családból származtak. Dienes Pálnak hét testvére volt, egyikük Dienes László, a tanácskormány népbiztosa, a Fővárosi Könyvtár vezetője, aki 1913-ban feleségül vette Götz Irént, az első magyar női egyetemi tanárt.

Geiger Valéria bölcsészdoktori értekezését 1905-ben védte meg matematikából, fizikából, filozófiából és esztétikából. Néhány hónappal későbbi házasságkötése után azonban már Dienes Valéria néven ismerte meg a tudományos élet. Az ifjú házaspár a 20. század első évtizedében igen élénk társasági életet élt. Baráti körükhöz tartozott - többek között - Jászi Oszkár, Madzsar József, Madzsar Alice, Lesznai Anna és Szabó Ervin.

Valéria pályafutásának kezdetén filozófiai és pszichológiai cikkeket írt a Huszadik Századba, valamint igen nagy feltűnést keltő előadásokat tartott a Társadalomtudományi Társaság Szabad Iskolájában. Matematikai tanulmányait az 1908–1909-es tanévben a párizsi Sorbonne-on folytatta: második doktori vizsgájának letétele után a Francia Tudományos Akadémián Picard professzor mutatta be a tehetséges tudósjelöltet. Dienes Valéria volt a második nő, akinek tudományos munkája a „halhatatlanok“ elé került.

Ezt követően még két tanévet töltött Párizsban ösztöndíjjal, ahol Henri Bergson filozófiai előadásait hallgatta, akivel annyira összebarátkozott, hogy megkapta tőle – egyetlenként – műveinek magyarra fordítási jogát. Később lefordította Bergson több művét magyarra, sőt David Hume, John Locke, René Descartes írásait is az ő révén ismerhette meg a magyar közönség.

Párizsi tartózkodása alatt háromszor látta Isadora Duncan-t, a modern „szabad tánc“ úttörőjét, és látogatta Raymond Duncan "görög torna" tanfolyamait, amelyek nagy hatást tettek rá. Amikor 1912-ben hazatért, baráti körben (Gödöllő-i Művésztelep, Huszadik század köre, Tisztviselő telepi értelmiségiek, Gyermektanulmányi Társaság, Feministák Egyesülete) bemutatta és elmagyarázta a Duncan-féle természetes tánc mozdulatanyagát, majd a nagy érdeklődés hatására tanfolyamot indított, de saját maga - mint komoly filozófus - szégyelt nyilvánosan tánctanítással foglalkozni, ezért 1917-ig Bertalan Vera nevű barátnőjének tanította be a görög torna gyakorlatait óráról órára.

Erről és a Duncan-féle görög tornáról szólt ismertető cikke a Magyar Iparművészet 1915. évi 7-8. számában "Művészet és testedzés" címmel. Ez volt a modern táncról szóló első publikáció hazánkban. 1912-től haláláig, kidolgozta mozdulatelméletét: Orkesztika néven, a Duncan-Dienes féle mozdulatrendszert, melyben a mozdulatot tudományosan elemezte és fejezetekbe rendszerezte négy alapvető összetevője alapján: Plasztika (tér), Ritmika (idő), Dinamika (erő), Szimbolika (kommunikáció - kifejezés). 1919-re férjével együttműködve kidolgozta a tánc lejegyzésére szolgáló mozdulatírását (orcheográfia).

A 1910-es évek orkesztikájának nemcsak a mozdulatanyaga volt világszínvonalú modern, hanem a vele összhangban lévő szöveg vagy dallam is , tanítványai Ady és Babits verseire, sőt 1917-ben már Bartók zenéjére is táncoltak. Mozdulatművészetét a nagy nyilvánosság előtt először 1917. április 1-én az Uránia Színházban mutatta be növendékeivel. 1919-ig vezette korai Orkesztikai Iskoláját, majd emigrációja alatt azt Mirkovszky Mária - tanítványa - és férje Detre Szilárd folytatták. A Tanácsköztársaság idején előadásokat tartott a Társadalomtudományok Szabad Iskolájában, továbbá tervezetet készített a női testnevelés megreformálására. A bukás után a családnak menekülni kellett. Bécsben telepedett le és orkesztikát tanított a grinzingi Montessori Gyermekotthonban. Majd egy ideig Raymond Duncan nizzai és párizsi kolóniájában élt gyermekeivel.

1923-ban tért haza és folytatta mozdulatművészeti tanfolyamait, majd 1929-től állami képzési engedélyt nyert iskoláját vezette, mely 1944. március 18-ig működött, 1935-től Dr. Dienes Valéria Orkesztika Intézete névvel, 9 fiók (növendék) intézménnyel. Számos reform és kiemelkedő pedagógiai intézményben kapott szerepet általuk a mozdulati nevelés: pl. Új Iskola, Ranolder Intézet.

Dienes Valéria az 1920-as évektől nagyszabású mozdulatjátékokat is alkotott. Első művei, így például a Hajnalvárás (1925) a középkori misztériumok hatására születtek, később már elsősorban bibliai és történelmi témájú műveket komponált (Nyolc boldogság; Magvető; Szent Imre, Tíz szűz).

A modern táncosokat és „testművelőket” összefogó Mozdulatkultúra Egyesület társelnöke és elnökeként 1929-től 1945-ig tevékenykedett. 1951-re a teljes modern tánc műfaját betiltották. Ekkor orkesztikai munkásságból kiindulva kidolgozta a Bergson eszméin alapuló evolúciós logika elméletét, egyúttal filozófiai gondolkodásában erősödött a miszticizmus is. A második világháború után elsősorban vallásfilozófiai tanulmányokat folytatott, és sokat fordított. A városmajori imaházban vallásfilozófiai lelkiórákat is tartott.

A tudós asszony, aki a Galilei Kör alapító tagja volt, 1927-től részt vett az Aquinói Szent Tamás Társaság munkájában is. Bergson-fordításai ugyanakkor a magyar filozófiai szaknyelv megújítását, irodalmi rangra emelését is jelentették. Műfordítói tevékenységét már 1934-ben Baumgarten-díjjal ismerték el.

Dienes Valéria élete végéig megőrizte szellemi frissességét, utolsó előadását 96 évesen 1975-ben, a tihanyi Nemzetközi Szemiotikai Kongresszuson tartotta.

Baumgarten Díj 1934,

Gyémántoklevél ELTE 1966,

Poszthumusz Életmű-díj Magyar Táncművészek Szövetsége 2006

Főbb művei – koreográfiák:

(Forrás: http://www.mozdulatmuveszet.hu/tartalom/mozdmuv/szemely/orkisk.htm)

Hajnalvárás. Misztériumjáték bizánci görög dallamokra. Zeneakadémia kamaraterme, 1925;

A nyolc boldogság. Misztériumjáték Zeneszerző: Bárdos Lajos. A bevezetőt Prohászka Ottokár mondta. Belvárosi Színház, 1926; Miskolc, 1927; Székesfehérvár, 1927;

Szent Imre misztérium 1931;

A tíz szűz. Evangéliumi parabolajáték. Zeneszerző: Bárdos Lajos. Ottokár Kultúrház, 1934;

Hamupipőke. Mozdulatjáték. Ottokár Kultúrház, 1934;

A gyermek útja (1000 szereplős mozdulatdráma a Városligetben az Iparcsarnok elé emelt 7 szintes színpadon) 1935;

Hófehérke. Mozdulatjáték. Zeneakadémia kamaraterme, 1940;

Boldog Margit. Misztériumjáték Budapest, Vendel u.-i Liszt-terem, 1941;

Főbb művei – írások:

Valóság-elméletek. Egyetemi doktori értekezés Geiger Valéria néven. Budapest, 1905;

A zenei alkotás és hatás lélektanáról. – Lélektani megjegyzések a programzenéről. Huszadik Század, 1906;

Royce erkölcstana és az etikai racionalizmus. Huszadik Század, 1907;

Művészet és testedzés. Magyar Iparművészet XVIII. évf. 7-8. szám, 1915;

Bergson filozófiájának alapgondolatai. Religio, 1929;

A mozdulatról. Táncművészeti Értesítő, 1964;

A relatív kinetika alapvonásai. Tánctudományi Tanulmányok. 1965/66. Budapest, 1967;

A mozdulatritmika alapvonalai. Tánctudományi Tanulmányok. 1969/70. Budapest, 1970;

A szimbolika főbb problémái. Táncművészeti Értesítő, 1974;

Az embertest beszéde. Vigilia, 1977;

A szimbolika főbb problémái. Kultúra és szemiotika. Budapest, 1981;

Dienes Valéria (Művek.) Válogatta, bevezető tanulmányt írta Töttős Gábor. Szekszárd, 1981; 2003;

Hajnalvárás. Elmélkedések, versek. Szerk. Belon Gellért. Budapest, 1983;

Miénk az idő. Emlékezések, televíziós interjú. Válogatta, szerk. Rozgonyi Péter, Rozgonyiné Bóna Ilona. Budapest, 1983;

Orkesztika – mozdulatrendszer. Szerk. Dienes Gedeon. Budapest, 1995;

A plasztika profil tagozata. Mozdulatművészeti sorozat. Budapest, 2000;

D. V. önmagáról. Szerk., az életrajzot írta Szabó Ferenc. Mai írók és gondolkodók. Szeged, 2001;

Az orkesztikai iskola története képekben. D.V. írásaiból vál. Fenyves Márk. Mozdulatművészeti sorozat. Budapest, 2001, 2. kiadás: 2005;

Az ima. Szerk. Dienes Maya, Budapest, 2009;

A tánc az embertest beszéde. Mozdulatművészeti sorozat. Budapest, 2009.

Róla szóló irodalom:

Vitányi Iván: Dienes Valéria. Táncművészet, 1978;

Dienes Valéria. A század nagy tanúi. Budapest, 1978;

Dienes Valéria. Szolgálat, 1979;

Dienes Valéria. Új Ember, 1983. október 9.;

Deme Tamás: Dienes Valéria mozdulat- és eszmélet-rendszere. In Távlatok, Bp. 1996/5.;

Lenkei Júlia: Az észtornász. Dienes Valéria (1879-1978). In: Asszonysorsok a 20. században. Szerk. Balogh Margit, S. Nagy Katalin. Budapest, 2000.;

Dr. Dienes Gedeon: A Mozdulatművészet története. Mozdulatművészeti sorozat. Budapest. 2001, 2005.

---

Mozgókép és Audió:

A Huszadik század tanúi: Beszélgetés Dienes Valériával. 2 részes televíziós interjú Vitányi Iván, MTV 1975;

Vezér Erzsébet interjúja - Hanganyag a Petőfi Irodalmi Múzeumban;

Dienes Valéria 130 éves. Szerk. Kovács Gergelyné Katolikus Rádió 2009;

Milleneumi mesék - Mert szabad vagyok... Képek Dienes Valéria életéből. Játékfilm 25 percben rend. Molnár György, kor. Fenyves Márk MTV - Ezüsthajó Produkció 2000;

Mennyei Színjáték; Hajnalvárás 1925-2001; koreográfiai rekonstrukciók Orkesztika Alapítvány.

---

Források-Kutatóhelyek:

OSZK;

FSZEK;

OPKMI;

OSZMI - Táncarchívum;

Wosinsky Mór Megyei Múzeum – Babits Emlékház Szekszárd;

Orkesztika Alapítvány – Mozdulatművészeti Gyűjtemény (OA-MGYKA).

http://www.dienes.hu,

http://www.orkesztika.hu,