1912-ben induló, 20. századi modern tánc mozgalom Magyarországon, mozdulatművészet és mozgásművészet elnevezésekkel.
Dienes Valéria használta elsőként a német "bewegungskunst" fordításaként, valamint teoretikus okokból, szemben a mozgásművészet elnevezéssel.
A mozgásnak (általános értelmű kifejezés) olyan jelenségeket nevezünk, melyeknek fizikai oka van, szemben a mozdulattal (szűkített értelmű kifejezés), amely olyan mozgás melynek célja van, vagyis pszichikai valóságunkkal terhelt, töltött, telített mozgás.
A műfaj az európai modern tánc mozgalom magyar megfelelője, sajátságosan magyar fejlődési iránnyal. Iskola-alapítói önálló módszereket alkalmaztak.
1948 és 1951 közt a baloldali kultúrreform osztályidegen (burzsoá-dekadens, a szocialista embertípustól idegen, pesszimisztikus, spirituális, stb.) művészetnek nyilvánította (szemben a haladó hagyományokkal, mint néptánc és balett), és rendeletekkel, intézményrendszerének felszámolásával, valamint a szakmai szervek elítélésének bevonásával, ellehetetlenítette a művelését.
A korszak szakmai és szakmapolitikai csúcsszerve a Táncszövetség mondta ki szakmaiatlanságát, és művelőit egyszerűen csak dilletánsnak minősítette.
|
"Ennek érdekében a mozgásművészetet nyilvánosan reakciós irányzatnak nyilvánítjuk, amelynek a mi épülő tánckultúránkban helye nincs sem egészében, sem részleteiben. Ezt a kérdést a közvélemény elé visszük, nyilvános ankéton és a sajtón keresztül." - részlet a mozgásművészetet kiértékelő minisztériumi ülés jegyzőkönyvéből. 1950. július
|
A politika és szakmapolitika beavatkozásából - a "betiltásból" - származó "rögzült redukciók" vagy nevezzük egyszerűen előítéleteknek, sokféle formában továbbélve, gátolják mind a mai napig a táncszakma egészséges kommunikációját és fejlődését, és szakmai szinten kihat azóta is minden újító táncműfajra. A mindenkori táncszakma képviselői között ismétlődő "tradíció kontra progresszió" vita keretében ismétlődik mindaz, ami akkor a modern tánc teljes tiltásával ért véget.
A mozdulatművészek közül sokan szakmai - és sokan politikai - "átnevelés" után, mégis munkásságukkal gazdagították a magyar táncművészet egészét, és a műfaj sajátos, főként pedagógiai, módszertani, és táncelméleti tapasztalatait átültették más műfajokba is.
Sokan illegálisan vagy legálisan más szakterületeken folytatták tovább munkásságukat (sport, egészségügy, gyermekpedagógia, táncelmélet, tánctudomány), így lehetséges, hogy a műfaj gyakorlata nem veszett el teljesen. De a színpadi ága 1980-as évekig elhalt.
A műfaj és művelőinek rehabilitációja a mai napig nem történt meg se szakmai, se politikai téren.1
Mára tradicionális modern magyar táncművészetnek is nevezhetjük e műfajt.
- az MTSZ életműdíját - hosszú évek után, sok csata árán - páran megkapták (posthumusz), Dr. Dienes Valéria 2006, [Szentpál Olga]? és [Berczik Sára]? 2010
